Új bejegyzés Frissítés

2007.08.20. 17:02

Vége egy szerelemnek   Miközben az eső mossa arcomról a könnyeket, Rád gondolok szomorkodva, s azt suttogom: szeretlek! A semmiért kellett ezt mind átélnem? Két éven át csak a bánatért küzdöttem?   Azért, hogy lássam, hogy más tesz boldoggá? Azért, hogy olvassam: nem szeretlek tovább? Egyszer is elég volt, de Te megtetted négyszer, A negyedik az utolsó, mert nem fogom ésszel,   Hogy bírtam eddig egy ilyen emberrel? Már tudom, emléked szerettem, Régi önmagad emléke nem ébred? Mert talán visszakaphatnál, de hagyjuk is ezt,   Mert vége egy hiányos életnek, melyet felemésztett, Egy penge kezemben, s ágyamban fekve látom az egészet, Szép kékes szemeid, fénylő mosolyod, A messzeségben élő csodás arcod,   Mire ezt elolvasnád, én talán már nem leszek, Így adtam fel miattad, egy szomorú életet, Fénynek tűntél a sötétben, de látom, túloztam, Te csak egy fiú vagy, kiről én álmodtam,   Álmodtam róla, hogy együtt leszünk, De ez az álom véges, már a nap sem derül, A hold sem fénylik, mert minden gyászban, A lány halála miatt, ki meghalt bánatában! Írta:Porkoláb Margit Flóra

2007.08.20. 16:54

A múlt árnyai   A lány arcát kezeibe temetve, S érzései mögött válaszokat keresve, Gondol egy fiúra, ki őt sosem szerette, A lány egész élete hullott szana-szerte.   Gondolatok ezrei támadják a lelkét, Fájó emlékek ezrei mardossák a testét, De Ő nem adja fel, szereti szerelmét, S aggódva, félve tördeli két kezét.   Csak ül némán, szótlanul, nem felel, Senki nem is kérdi, hisz tudják, miért keseredett el, Hisz régen még vidáman, boldogan menetelt, Szerelme, öröme nem felejtődött el.   De egyszer minden véget ér, A jelen, a jövő, csak a múlt beszél, Emlékek, árnyak, pillanatok, percek, Egy lány ki csak annyit mondott: Szeretlek! Írta:Porkoláb M. Flóra

2007.08.18. 15:31

Mikor én még kislány voltam, hittem szépben, minden jóban. Álmaim valósággá váltak. életem olyan volt, mint egy királylánynak. volt szép cipőm, álom ruhám. mi nem volt még? bárcsak tudnám. Különlegesnek hittem én magam, de mi relytőzött a sok szép dolog alatt? teltek az idők és felnőtté váltam, mindenem meglett amire csak vártam. De önző voltam!!! mindent akartam, s mire legjobban vágytam, végül megkaptam. Szerettem volna szerelmes lenni, egy szőke herceggel szerelembe esni. sikerült is, minden gyönyörű volt. de még egy ilyen jóban is van pár sár folt. Csak hogy vele legyek, feladtam mindent. Család, Barátok? elfeledtem mindet. nem voltak álmaim nem volt támaszom. S lassan elsuhant az összes álmom. Én mindent feladtam. de ő mit tett meg értem? Ő nem tett meg semmit, pedig megígértem. Neki volt nagy családja, öröme az életbe. Oh úgy megfolytanám ebbe a méregbe. De nem teszem, nincs értelme többé. hisz megőrültem, és ő tett ilyenné. Minek tovább élnem? Nem kellek már soha. Elvonulok csendben, a nyugodt koporsómba. Rainbow

2007.08.18. 15:16

Egyedül vagyok. ülök magányosan a szobám sarkában, könnyeimet hullatom, karom karomba fonom, testem összehúzom. Szemem egyszerre becsukódik, könnyem arcoról lehullik, karom a fellegekbe nyúlik, s testem mereven a földre hullik. Most vagyok én igazán csak boldog, érted többé már nem aggódok. Arcomon megfagyott a bú s a bánat. Gyűlőllek téged mert ezt te csináltad! Rainbow

2007.08.15. 22:40

Szerelem… csak egy szó… csak egy érzés… mily sokan így gondolják… egy láng, mely lobog, de egy apró szellő is elfújhatja, és tönkretehet mindent… Csak egy emberi gondolat ez… NEM így van… szerelem… egy mély, érzésekkel teli szó… egy kézzel foghatatlan dolog, ami mindenkivel megadatik, csak észre kell venni, hogy mikor környékez meg bennünket… egy érzelem, mely nem múlik… örökké él… tüze elolthatatlan… Nem egy mindennapi kín, gyötrelem, fájdalom, boldogság… igen… ez mind a szerelem…. Meglátod Őt, s úgy érzed, szived kiugrik a helyéről… Ránzel, s szemed könnybe lábad, miért ilyen édes, miért ilyen helyes?... Beszélsz Vele, de nem tudod mit mondj… ölébe ugranál, ölelnéd, csókolnád… nem teheted… Ő csak egy barát… Nem lehet semmi több… Tudod, hogy Ő az igazi, Ő kell neked… de bevallani még magadnak sem mered… NEM!… csak egy láng… éget… de elmúlik… csak idő kell neki… Telnek az évek… még mindig így érzel… Titkolod… Nem tudod, hogy a srác is így van e ezzel, de „nem is akarod tudni”…-Legalábbis ezt mondod magadnak… ugyan már… Tudod, hogy érte élsz, csak Ő kell neked… De nem… Te tagadod…. Tisztában vagy azzal, hogy csak magadnak okozol ezzel fájdalmat… De nem érdekel… Arra vársz, hogy elmúljon ez az érzés, és továbbra is csak a barátod maradjon… De ez a barátság már nem olyan, mint a kezdetek kezdetén… nem csupán egy barátként tekintessz rá… érzed legbelül, hogy ez már több… ez már más… De a fiú nem közelít, nem Úgy néz rád… Eltelik egy hét.. egy hónap… egy év… még mindig imádod… kezded bevallani magadnak, hisz tudod, ez így nem működhet…az örök kínok emésztenek, mert tudod már mit érzel, de próbálsz magadnak hazudni… ez nagyon nagy fájdalom, ne kínozd magad!! „Miért szeretem? Miért kell nekem? Miért éltet, miért hoz tűzbe?”... Kérdések… örök kérdések… pedig a válasz egyszerű: Mert Ő az igazi… Úgy érzed, mostmár el kell, hogy mondd neki, mostmár nem titkolhatod… Boldogan lépsz ki az utcára… A napsugár is mosollyal tekint rád! Úgy érzed a mai nap mindenek felett áll, úgy érzed, hogy szárnyalsz, és mindezt a remény sugarai teszik veled… Reméled, hogy a tied lehet, reméled, hogy ő is szeret… Lassan odaérsz a házukhoz… már csak egy utcába kell bekanyarodnod… nézed a földet… már lassan a lakásuk előtt állsz… de a kerítés előtt valamit látsz… azt hiszed, képzelődsz… az álmaid fiúja, kit már évek óta ismersz, és szíved mélyén azóta is szeretsz most más lányt ölel… egy szőke hajú lányt… látod, csókot ad a szájára… mereven nézel ki a fejedből, bámulod őket… már késő… már hiába… átkozod magad, átkozod az életed, átkozod a szerelmet… Miért nem mondtam el hamarabb, miért nem vallottam be önmagamnak? Az újabb kérdések… úgy gondolod, már minden hiába… a srác, ki éltetett, ki minden álmodban benne szerepelt… már mást ölel, mást csókol, tied sosem lehet… Miért éljek? Kit szeressek? Nincs értelme élnem, hát a halál karja ragadjon el innen!- a lány hangosan e szavakat mondta, s közben egy levélben minden érzését leírta! Tudta, késő már minden bánat, de a fiú, kit szeret, többet érdemel, ezért neki címezte a levelet! Leírt benne mindent: a kezdetek kezdetét, s a végén egy könnycseppel zárta levelét… elindult hát, hogy a postán az üzenetet feladja, meg is tette, s utána egyenesen haza vezetett útja… nem akart már hazaérni, sosem tudott volna boldog lenni… nem tétovázott, az út szélén megállott, s az első érkező kamion elé gyalog lábbal gázolt… Jött a mentő, jött a rendőr, de mind hiába, a lányt ekkor már a menyország kapuja várta… A szeretett fiú az újságban egy leány halálesetét olvasta, mikor a postás csengetett, s a levelet a kezébe csúsztatta… Kinyitotta a levelet, s rögtön olvasni kezdett… végére ért, s szólni nem tudott, csak sírt, s zokogott… Ekkor érzett rá arra, hogy ki az, kit szívből szeretett, de miért nem jött rá hamarabb? Akkor most minden boldog lehetne… Nem tudta mit tegyen, már belőle egy darab kiszakadt, miért éljen ő, mikor a hű szerető már onnan fentről nézi őt... Nem tétovázott a pengét elővette, ereit felvágta, s holtan esett össze… Pedig ha ezt hamarabb tudta volna, a lánynak azonnal elmondta volna… Most nem kellene kettőjüknek a halálba vetődniük, itt, a Földön élhetnének boldogan, együtt… De mit ér már ezer szó, mit ér már a gondolat, mit érnek az álmok, mit érnek a könnycseppek, melyeket szeretteik hullatnak…? „Mindennek vége, minden elmúlt!”- gondolják a földi halandók… ez nem így van, miért mondják ezt? Ha már ketten meghaltak az igaz szerelemért, csak minden jó lehet, s a túlvilágon egymás karjába borulva mondanak áhitatos szavakat… „Az igaz szerelem nem múlik, nem hervad… csak észre kell venned, hogy mikor környékez meg Téged…”--- ha úgy érzed eljött az ideje, ne tétovázz, mond el, hogy szereted, míg mielőtt megteszi valaki más… Akkor már sajnálhatod, akkor már átkozhatod, akkor már minden szó hiába! ^.^Ritus^.^

2007.08.14. 20:48

Nagyon szép történet és ismerős. Csak fiús verzióban.! :) Bárcsak én is ilyen kreatív lennék. :( Nagyon jó vagy!! x ) :-* { szellem }

2007.08.03. 20:12

Volt egy fiú, szerettem, de Ő csak átnézett rajtam, mellesleg Helyes volt Ő, minden csajnak álma, De nem talált rá, az igazi királylányra. Voltak csajai, pár hetesek, naposak, Egyikük sem gondolta komolyan. Nekem is ő kellet, de foglalt volt a szívem, Egy olyan srácé, akit mindig is szerettem. Egy nap, álmaim palija, Rámnyomult, de tutira. Szerelmet vallott, győszködött, Hogy vele én összejövök. Gondolkodtam pár napig, Megfontoltan, csendben, De végülis belementem. A pasival, akit igazán szerettem, Kapcsolatunknak véget vetettem. Boldog voltam, igazán De ez a fellángolás, csak pár napig tartott, Sajnálván a dolgot, esedeztem volt páromnak: "Kérlek: csak 1 nap!, Egy napot kérek, bebizonyítom, Teljes szívemből szeretlek Én Téged! Az esélyt megadta Bocsánatom elfogadta Azóta is eggyüt vagyunk, jóban és rosszban No meg, az ágyban:P Szeretem őt, szeretni is fogom, Egyet megígérhetek: Többet őt el nem hagyom!! (Igaz történet alapján) RetroGirl

2007.08.02. 18:21

Az xoxoxo site új szerkije, Aimee vagyok. Szeretnék egy olyan oldalt készíteni, ahol mindent megtalál egy tinédzser lány, amire csak kíváncsi lehet. Cjupp: Aimee

2007.07.31. 20:24

Jah Ritus szerintem nagyon jó lett a versed!!!!!!! ;) Vivikee

2007.07.31. 20:20

Ó te szegény szimo.. :( nem velem történt meg, csak úgy kitaláltam.. de hogy felviduljatok írok egy heppiendes verset is :) " HAPPY END!!! Egyszer egy kislány született, A szüleivel, nővérével nevelkedett, Tudta h egyszer szeretni fogják, S lesz az is mikor el nem hagyják. Ez a kislány már 19 éves, És még mindig nincs kihez közel férhet. Látott egy szép fiút, szerette, De csak látásra ismerhette, A fiúnak volt már szerelme, Méghozzá a kislány nővére. A kislány mindig küzdött érte, De a fiú észre sem vette. A kislány szíve egyre jobban fájt, Mert látta a fiúval a lányt, Látta mikor a kezét fogja, S erősen magához szorítja. Nővére volt az a lány, Ki utálta a húgát, S miatta tett úgy, Mintha szeretné a fiút. Egyszer a nővére azt hazudta, Teherbe esett a sráctól, Hogy biztosra vegye, A fiú ne feledje. Mikor a kislány megtudta ezt, Fájó szíve miatt összeesett. Elmondott mindent a fiúnak, Nem hitt neki, csak nevetett rajta. De aztán kiderült az igazság, A fiú rájött, s jött a szakítás. Mostmár a kislányt szereti, öleli, S mostantól őt sosem feledi. Vivikee

2007.07.31. 10:04

vivi... ez megtörtént veled? engem az één barátom megcsal nemegyszer... és velem ez majdnem megtörtént.. nemsok hiányzott, h összeessek az úton.. szimo

2007.07.30. 00:41

Élt egyszer egy fiú s egy lány, Boldogok voltak hosszú éveken át... Mindig egymáshoz jártak fel, A lehető legtöbb percet együtt töltöttek! Már a szülők is ismerték egymást, A gyerekek őket "Anyós" és "Após" néven hívták!:) Azonban semmi sem tarthat örökre, A fiút egyszer nagy csalódás érte... Szerelme apját árok partján látta, Teljesen önkívületi állapotban találta... Hogy mi tehette ezt vele, nem tudta, Egyetlen dologra gondolhatott, Mi nem más volt, mint az alkohol... Sosem fordult meg ez a fejében, Most azonban "Apósát" lelte "hót" részegen... Sokk ként érte őt ez, Kedvesétől hirtelen örök búcsút vett! Egyetlen SMSel tudta le, Melyben elmondta: "Mindennek vége! Apád miatt kell ennek lennie!" A lány már tudta ekkor, hogy mi a helyzet, De nem hitte, hogy barátja ilyen szánalmas eset! Ennyi miatt mindennek vége kell, hogy legyen? Ez lenne az "igaz szerelem"? Az egykor boldog, nevető lányból Megtört, bánatos személy "válott"! Csak sírt, zokogott untalan, Körülötte zajlott az élet, de... borzasztóan... Azzal kellett együtt élnie, hogy apja részeg minden nap, Édesanyját veri, az meg egyre jobban 'elhervad'... A lány tanulmányi eredménye gyorsan romlott, Egy nap az iskolából hazafelé kullogott, Hazaérvén szörnyű eset várta ott: Anyja egy késsel szívében feküdt, sebéből a vér csorgott... A lány fel sem fogta, hogy az, ki őt felnevelte... Ma már halott... Idő múltán ebbe bele kellett törődnie, Bár feldolgozni nem tudta, Csupán el kellett fogadnia! Eltelt egy hét, eltelt egy hónap, A megtört szív, egyre többet idézte fel a múltat... Gondolt szerelmére, gondolt anyjára, Megnyugvást senkinél sem talála... Ekkor fogott egy papírt, s egy tollat Leült az ágyra, de könnyei mindvégig potyogtak! A levélben a következőket írta: "Drága egyetlenem! Tudnod kell, hogy szeretlek, S téged sosem feledlek! Te voltál, ki szeretni tanított, De az igaz bánatot is általad tapasztalom! Ezt tetted velem, hervadni hagytál, Mikor kellett volna, mellettem nem álltál... Most utolsó levelem írom, Nem vágyom arra, hogy szívem örökké fájjon! Búcsúzok most mindentől, -e gyötrő világtól, -a sértő emberektől, -a sok kíntól, -a durva természettől! Végül tőled is búcsút veszek, Tudnod kell, hogy majd a síron túl is szeretlek! Ne gondolj többé arra, hogy engem megbántottál, Élvezd az életet, nekem hamarosan már semmi sem fáj... Majd a Mennyországban talán boldog leszek, De neked biztos, hogy őrangyalod leszek! Vigyázok rád, s gondoskodom róla, hogy neked minden jó legyen! Mikor e levelet megkapod, akkor e meggyötört lány, Már az örök megnyugvás kapujában áll! Szívből szerettelek, te elhagytál, Már nincs se anyám, se apám, Az életnek csak egy nyűg vagyok, Hát ezennel én meghalok..." A lány a borítékot lezárta, Elővette a pengét, s ereit... felvágta... Holtan esett össze, Még a fejét is beverte, De ő már semmit sem érzett... Pár nap múltán, a levél a fiú kezébe jutott, Elolvasta, de szólni nem tudott... Szakadatlanul zokogott, Útját a temető kapuja felé vette, Felkereste, hogy a lányt a sors hová temettette... Rátalált egy gondos kis sírkőre, Nem tudott mást tenni, ráborult, s az Istent sírva kérlelte: "Csak még egyszer hadd láthatnám.. Elmondhatnám neki, hogy őt szeretem, Bocsánatot kérnék, s talán boldog lehetne az életem..." Ekkor a szellő halkan egy női hangot susogott: "Szeretlek, nem haragszom, Sosem feledlek, csak azt kérem, te légy boldog!" Elküldtem mégegyszer, mert az előbb tökre egybefolyt! Am Ritus voltam, aki ezt írta! puszeee

2007.07.30. 00:32

Hát...hogyha nem lenne nagy baj, akkor én is elküldeném a történetem, amit írtam... És légyszike valaki írjon róla véleményt, mert teljesen kezdő vok, az 1. művem ez, dehh... nem tudom milyen lett, ezért szeretném a véleményeteket kérni! előre is köszi! jha, csak még kezdetleges formában van leírva, és hibák is lehet h vannak benne, deh most lécci ne azt nézzétek, hanem tényleg mondjatok légyszike véleményt róla! kössze! Élt egyszer egy fiú s egy lány, boldogok voltak hosszú éveken át... mindig egymáshoz jártak fel, a lehető legtöbb percet együtt töltöttek! már a szülők is ismerték egymást, a gyerekek őket "anyós" és "após" néven hívták!:) Azonban semmi sem tarthat örökre, a fiút egyszer nagy csalódás érte... Szerelme apját árok partján látta, teljesen önkívületi állapotban találta... hogy mi tehette ezt vele, nem tudta, egyetlen dologra gondolhatott, mi nem más volt, mint az alkohol... sosem fordult meg ez a fejében, most azonban "apósát" lelte "hót" részegen... Sokk ként érte őt ez, kedvesétől hirtelen örök búcsút vett! Egyetlen SMSel tudta le, melyben elmondta, "mindennek vége! Apád miatt kell ennek lennie!" A lány már tudta ekkor,hogy mi a helyzet, de nem hitte,hogy barátja ilyen szánalmas eset! ennyi miatt mindennek vége kell,hogy legyen? Ez lenne az "igaz szerelem"? Az egykor boldog, nevető lányból Megtört, bánatos személy "válott"! Csak sírt, zokogott untalan, körülötte zajlott az élet,de... borzasztóan... Azzal kellett együtt élnie, hogy apja részeg minden nap, édesanyját veri, az meg egyre jobban 'elhervad'... a lány tanulmányi eredménye gyorsan romlott, egy nap az iskolából hazafelé kullogott, hazaérvén szörnyű eset várta ott: anyja egy késsel szívében feküdt, sebéből a vér csorgott... a lány fel sem fogta,hogy az,ki őt felnevelte... ma már halott... Idő múltán ebbe bele kellett törődnie, bár feldolgozni nem tudta, csupán el kellett fogadnia! Eltelt egy hét, eltelt egy hónap, a megtört szív, egyre többet idézte fel a múltat... gondolt szerelmére, gondolt anyjára, megnyugvást senkinél sem talála... ekkor fogott egy papírt,s egy tollat leült az ágyra, de könnyei mindvégig potyogtak! a levélben a következőket írta: "Drága egyetlenem! Tudnod kell,hogy szeretlek, s téged sosem feledlek! Te voltál,ki szeretni tanított, de az igaz bánatot is általad tapasztalom! Ezt tetted velem, hervadni hagytál, mikor kellett volna, mellettem nem álltál... Most utolsó levelem írom, nem vágyom arra,h szívem örökké fájjon! Búcsúzok most mindentől, -e gyötrő világtól, -a sértő emberektől, -a sok kíntól, -a durva természettől! Végül tőled is búcsút veszek, tudnod kell,hogy majd a síron túl is szeretlek! Ne gondolj többé arra,hogy engem megbántottál, élvezd az életet, nekem hamarosan már semmi sem fáj... Majd a mennyországban talán boldog leszek, de neked biztos,hogy őrangyalod leszek! Vigyázok rád, s gondoskodom róla,h neked minden jó legyen! Mikor e levelet megkapod, akkor e meggyötört lány, már az örök megnyugvás kapujában áll! Szívből szerettelek, te elhagytál, már nincs se anyám, se apám, az életnek csak egy nyűg vagyok, hát ezennel én meghalok..." A lány a borítékot lezárta, elővette a pengét, s ereit... felvágta... Holtan esett össze, még a fejét is beverte, de ő már semmit sem érzett... pár nap múltán, a levél a fiú kezébe jutott, elolvasta, de szólni nem tudott... szakadatlanul zokogott, útját a temető kapuja felé vette, felkereste, hogy a lányt a sors hová temettette... rátalált egy gondos kis sírkőre, nem tudott mást tenni, ráborult, s az istent sírva kérlelte: "csak még egyszer hadd láthatnám.. elmondhatnám neki,hogy őt szeretem, bocsánatot kérnék, s talán boldog lehetne az életem..." Ekkor a szellő halkan egy női hangot susogott: "Szeretlek, nem haragszom, sosem feledlek, csak azt kérem, te légy boldog!"

2007.07.28. 23:33

jujj, bocsssiiiii annak aki írta, h ilyen oldal nincs is, elírtam véletlenül:(:(:( bocseeee! www.gportal.hu/portal/iamemo! egy m betűt kihagytam! ne harikaa! ezt nézzétek meg plíííz! Puxxy

2007.07.28. 22:27

Volt egy fiú és egy lány, A lány szíve sokszor nagyon fájt, Mert a fiú többször is megcsalta, De a lány mindig megbocsátotta. De most a lány nem kért bocsánatot, A szíve összetört, és sajog, Mert tudta, hogy nem ér vele semmit, Mostmár nem lehet tenni semmit. Egyszer egy borús napon, A lány sietett haza nagyon, De a fiú nem akarta elengedni, S az idő egyre rosszabb lett, esik. A lány sírva elindult haza, Mindenfelé a villám becsap, A lány már csak szalad és szalad, S elesik, mert a villám belecsap. A fiú elkezdett aggódni, A szíve erősen dobogni, Nem bírta már tovább, S lihegve, őrülten szaladt a lány után. Látott az út közepén egy holttestet, S sírva rohant a sötétbe, Észrevette, ott fekszik szerelme, Térdre borult, nézte könnyesen. Már tudta, hogy erről ő tehet, Innen már többé nem mehet. A fiú csak a lányt nézte, s nézte: Suttogta neki, bocsáss meg, szeretlek téged. Másnap reggel megtalálták kettőjüket, Véresen, könnyesen egymáson hevertek. A fiú fájdalmába belehalt, Késő volt már, kevés a bocsánat. Pusszy Vivikee

2007.07.27. 23:44

Imádlak még mindig de sajnos megtettem "ne találkozzunk" szerelmemtöl ezt kértem sírva mondtam ki hogy ez így lesz jó s te elfogadtad, mert én akartam sajnos   nem bírtam már tovább csak sírtam, zokogtam s összetört szívemmel magamat átkoztam igaz beismerem, nem lett volna semmi de ha mégis lett volna nincs jövö és ennyi!   Ezt kellett tennem, de oly nehéz volt ám szívem e teher alatt összetört talán már nem hiányzol s ezt most nem értem mert könnyemet hullatom s naprol napra kérem:   add hogy találkozzunk add hogy fellobbanjon a láng vagy add hogy megbékéljek s ne gyötörjön bűntudat már.   Csak ennyit kérek!Olyan sok ez neked? Hisz te az embereket életét mented én nem halok meg hisz ő nem kerül pokolra de szívemet lehet a lángba taszította.   Tán nem is ő, tán én magam tettem de még mindig imádom, nagyon nagyon szeretem. Tudom ez volt a helyes de mégis oly nehéz lassam tán megnyugszok s szívem újra szeretni kész!       Ez sajna igaz "történet":(És velem történt!   By.:Tenshi

2007.07.27. 23:28

van olyan virág ki elfogadja magát s nem másítja meg se színét se szagát nem kürtöli világgá se bánatát se baját s nem hazudik azért hogy mások elfogadják   van olyan virág ki szépen illatozik s kívülröl boldognak, vidámnak látszik de belülről emészti őt a bánat s hazugság amit azért mond s tesz hogy mások elfogadják   van olyan virág ki másokon segít s kívülröl ő is, mint a többi virít csak amit akar azt nem tudja soha magának megmondani merre menjen útja   tudja mit kéne tenni de fél hogy eltaszítják s tanácsot kérne de nem mer, pedig meghallgatnák fél minden újtól, s a legjobban attól hogy nem fogadja el az ki megmenthetné a bánattól!   Mások nem veszik észre hogy belül milyen sötét mert eltakarja azzal hogy másokon segít de legbelül szívében egy kitörni kész rózsa csak az indítás kell s veled lessz a jóba!   By.:Tenshi

2007.07.25. 13:10

ien oldal nincs is...

2007.07.20. 23:19

Tyűhah... a ficánka versei nagyon nagyon szépek! Iszonyat ügyi vagy, komolyan! Minden elismerésem a tied! És már az egyik csaj leírta, hogy a www.gportal.hu/portal/iaemo nevű oldalon ott van a RayofHope története... én ugyan nem ismerem a csajt, de olvastam a történetet, és rettentő szép! Ha van szabadidőtök olvassátok el! Én nem szeretek olvasni, de ezt mikor elkezdtem nem nyugodtam addig, míg el nem olvastam! nah, ennyit akartam mondani: puxxy!

2007.07.19. 02:11

kjkhj

[Friss hozzászólások] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]