Angyal
Ismerek egy történetet, hol kiderül ki a jó és ki a rossz? Ki az angyal, és ki az utánzat?
Szegény lány csak szeretni akart, de csalódni nem, mégis megszenvedte az életet!
Reggel volt a lány belépett az iskola ajtaján és fellépdelt a lépcsőn, mikor észrevette az ’angyalt’ sötétbarna hajú, és barna szemű magas és arányos testalkatú fiú volt, de azon kívül hogy helyes volt a lány csak a szemébe nézett, gyönyörű szeménél már csak a mosolya volt szebb és édesebb. Mint az édes méz, olyan volt mosolya, a lánynak nagyon megtetszett a fiú.
Aztán rájött hogy őt már látta, régebben ismerte is, csak az régen volt, és a fiú tudott feledni.
A lány kérdezgetett felőle, megtudta gyönyörű nevét, aminél már csak a mosolya volt szebb.
Ez a lány igazán még nem volt szerelmes, de most ebbe a fiúba szeretett, egyre jobban és jobban. De a fiú egyáltalán nem így érzett a lány iránt, sőt nem is ismerte a lányt. Ez a szegény lány valamit félreérthetett, de a fiú becsapta mert volt amikor nézte, de mégsem értette a lány hogy miért nézi, de most már ez késő. A fiú másik osztályba járt, és így nem is ismerhette nagyon a lányt. A lánynak volt sok félreérthető és kínos helyzete a fiú előtt. A lány egyszer valamit túlságosan félreértett mert azt hitte a fiúnak tetszik, de később rájött hogy az igazság egy felszín. A lány egyre szomorúbb lett, mert nem érezhette a fiút magáénak, sőt a fiú nem is tudja hogy ki ő. Eljött a nyár, amitől a lány a legjobban félt, hiszen sose láthatta szerelmét. A lány barátnője felakarta vidítani, ezért megpróbált felcsengetni, a fiú utasított és dobott. Ez volt a reakció, a lány ekkor széthullt. Kín és szenvedés nem maradt más, és tudta hogy ő maga a hibás. Miért kellet megszeretni és miért nem lehet elfeledni? Azért mert nincs igazság és boldogság csak a fájdalmas hazugság. Elmúlt a nyár és a sok szenvedés, a lány próbálkozott feledni, már félig sikerült is, mikor a fiút véletlen megtekinti. Ekkor minden feledés a múltnak vész, és a lány már megint merész. Megint azt a szerelmet ugyanakkor kínt és fájdalmat érez mikor tavaly az égen. Aztán elkezdődött az iskola, és ez nem is csoda. Sok idő telt el azóta de a lány még azóta sem tudott feledni, pedig ez már nem játék. És most derült ki a fájdalmas igazság, a lány és a fiú osztálytársak már. A lányt hirtelen érte, a fiút nem is érdekelte. A lány mindennapja kín és szenvedés, csak valaki nyírna már ki. A lánynak még az a szerencséje hogy a fiú nem csajozós féle. De ekkor a lány borzalmasat látott, és majdnem helyben elhunyt, az ő ’angyala’ mást csókolt és mást szeretett, és a lány nem feledett eleget. A lány nem bírta tovább, itt az idő, most vagy soha, és az ablak felé tette az irányt, levetette onnan magát. A fiatal lány helyben meghalt, és a fiú szíve elhalt, a fiú későn jött rá kit szeret igazán és kit nem, ekkor már a lány meghalt.
Most eldönthetitek ki volt az igazi ’angyal’ a fiú vagy a lány?
A fiú nem volt angyal, csakis hamis, a lány szerint volt csak angyali. A lány volt csakis angyal ki a szerelembe meghalt, ő volt a halál angyala ki most ott fekszik a sírban fagyva, sosem tudott boldog lenni, de ő egy igazi angyal, mert abba halt meg hogy a fiút szerette és soha el nem feledte!
|