Új bejegyzés Frissítés

2008.01.07. 20:19

Volt egy szerelmes pár, kiknek szerelmük több évtizedre nyúlt át. A lány mennyei boldogságban fürdött, Reggelenként ébredésnél rózsák között nyöszörgött. Alig telt el perc, hogy ne gondoltak volna egymásra, S ha egy nap nem találkoztak, átléptek a képtelenség fokára. A fiú minden nap újra meghódította, Csokrocskákkal elkápráztatta. Szebb, s boldogabb pár, talán nem létezett e világon, S szerelmük nagyobb volt mint illat bármely virágon. Egy forró nyári délután a fiú nem érkezett, A lány aggódott, az övé már nem lehet? A heteket, miket gyönyörűbbé nem tehettek, Most pokol tüzei vertek, s égettek. Minden éjjel rémálmok hada támadt a lányra, A fiú meg felszívódott, mint a pára. Azt mondták ha visszajön, szavai nem hihetők, De ez nem következett, valóban itthagyta, a nagy Ő. A lány depresszióba merült, Tudta, a fiú szívéből ő már elkerült. Egy este mikor fürdött, a habokkal játszott, Egyre jobban lepték el, hozzáértek  szájához. Lassan egyértelművé vált, nem habokkal, Egy élettel játszadozik! a magányságát, s a keservét tölti le azokban. Egy fénycsóva jött, lentről, a felszín alatt, Kirajzolódott egy szárnyas kis termetű alak, Kezét nyújtotta, majd suttogva azt kérte : Gyere velem ! A lány nem tétovázott, megpróbálta az új tettet. Múlttá lett,  nem érezte semmiét, Teste lágy lett, mint egy rongybaba-kelléké, Hirtelen rájött mit tett kockára  maga elé, Egy éltet, jót, s rosszat, mindenét,  nem foghatja már senki kezét, Elment, elakart, később jött rá, hogy sok jó volt neki az életben, E fiú egy unatkozott lusta  lélek, De mint minden ócska szerelmes-könyvben is, elmúlt ez az élet. Újult vidámsággal kellett volna hozzáfogni, De önmagamra nem halálport kellett volna szórni. Jól hatott, átutaztam valami égi kertbe , Vak és tehetetlen, saját magam lettem. Így végetért repülésem, Pontokba tagozódva, sanyarúan porba alázva lettem ez, Én akartam látni a síromat, visszakapni elvesztett szép éveket. …………………………. Megbántam amit tettem, Nem merülnék újra el a szerelemben, furcsa fehér kellemetlen helyzeteket kikerülném, boldog életet élnék, mintaanya lennék. De szép is lenne!!! De ez mind az amit elvettem . . . Be kell látni nincs visszaút, ezt akartam, S végül nincs ki visszahúzzon, egyedül . . .csendben . . . végleg elutaztam !

2008.01.01. 13:56

Minden nap Rád gondolok,  S a szívem ÉRTED salyog.  Próbálok nem gondolni Rád,  Gondolom: akkor talán nem fáj.  De most magyányosan ülök,  S verseket költök...  Hiányzol, és akartalk Téged,  Fogd fel végre, hogy SZERETLEK! Üdv:Eni Remélem tetszik, bár, ezt csak úgy gyorsan összedobtam... :)

2007.12.28. 22:16

Félek hogy itt maradog egyedül, Félek hogy a szívem ripityára tör. Látod a szememben a tüzet, De még annyit sem mondassz: Üdvözlet.   Pedig te is tudod hogy szeretlek, Érted bármit megteszek. S te ezzel visszaélsz, De szíwemben még mindig ott élsz.   Szeretlek, és örökké szeretni foglak! Szíwem örökké rab marad! Azok az eggyütt töltött évek, Örökké szeretni foglak TÉGED!!!! by:CSIBEE

2007.12.27. 22:21

Szép a szerelem, ha a szerelmed ugyanúgy érez irántad, mint te ő iránta!

2007.12.22. 16:15

Kegyetlenség   Nézd…hát ez vagyok én Erőtlenül küzdök magam ellen Vagy ordítok hogy higgynek nekem De senki sem hall, vagy csak Nem fordul vissza értelmetlen útjáról. Talán félnek a sikátorbol ordító hangomtól, Már én is félek magamtól, A saját igazamtól   Héj…milyen lelketlenek az emberek, De ha van nekik azt is szilikon takarja, Vagy szerelem és féltés elvakítja. Ez vagyok én, már félek magamtol A saját ordításomtól A kétségbeesett siránkozástol Mi a téglás faltol eltol, Vagy közelebb húz de akkor fázok, Ezért újból csak ordibálok, Szakadt ruhámban, miböl mindenem kilóg.   Ne…ezt mondtam, utoljára az ordításom előtt Mostmár menni sem tudok Adjon valaki erőt. Én hallom a kétségbeesettek szavát, Az ordítást mi a bántalmazott gyerek ajkát hagyja el, De engem senki sem hall, vagy csak nem akar és nem figyel rám ha kell.   Figyelj…már nem is ordítok, És persze ezt meghallod, Megkönnyebbülten sétálsz el előttem, De milessz ha meghalok, Gondolom az sem zavarna…csak egy lány ki a falat kaparta De most újbol rákezd, Még keservesebb, fájdalmasabb ordítás ez, Miközbe lábra állok látom bágyadt pofádat, Ahogy kijutok a fényre, és te csak állsz előttem De nem segítessz, én pedig összesek, bár ne tettem volna Örökre a sötétben maradhattam volna De már látsz hát segíts, ne haggy meghalni lábaid előtt   Mozdulj…és azt is teszed. Otthagysz a porba a szemét közt Egy nő meg most lát meg s átfut az úton fejvesztve Megfogja kezem s próbál beszélni De sokkoltam a látvánnyommal Így semmit se tud kérdezni. Mindeggy választ úgysem kapna Hisz a vér már számból is folyt, s ez csak éhség Mint a társaimnál, de hozzájuk képest semmi sem volt.   Hagyj…kinyögöm e szót valahogy S felállok vékony lábaimra Min egész testem sajogva támolyog S most ő fekszik, a nő helyettem a porba Felállítom s hagyom menni Nem kell nekem segítség, semmi Fáldalmas nyögések közt helyemre lépkedek A sötét sikátorba ágyamba befekszek, Már nem is olyan szörnyű, jobb itt mint kint Vagy talán csak nem kell az emberek sajnálata. Már nem is ordítok, egy hang se hagyja el ajkaimat Most nincs olyan ki engem bánthatna Vagy megalázhatna Nem vagyok szívtelen, ezért nem kérem hogy segíts, Hisz tudom hogy nem tennéd, és nem kell hogy bűntudatod legyen, Mert én nem vagyok kegyetlen! Hát legyél te az helyettem...       Elképzeltem magamat(szebb kiadásban) szétcincálva és kiéhezve egy sötét sikátorban, és végiggondoltam hogy mit csinálnának ez előttem elsétáló emberek, akik hallják ahogy segítségér kiáltok, majd elképzeltem hogy mit tennék én ha kivánszorognék, és csak bámulnának. Biztos lenne pár ember aki segít, de ő is lefagyna mellettem, s akkor emgérteném elég nekik a maguk baja, ha meg nincsen akkor nem leszek olyan kegyetlen, hogy megtapasztaltatom velük. Inkább visszamegyek,  Lefekszek kartonból készült ágyamra és hallgatom amit az emberek egymással művelnek, mint a vérengző vadállatok. Vagy még annál is rosszabb. Hogy ők milyen kegyetlenek...akkor én nem leszek az. Megbosszulnak engem, még ha nem is tudják mennyit szenvedtem miattuk, és magam miatt. Hát erröl szól a versem :D Remélem tettszik...   By.: Tenshi

2007.12.18. 16:53

Egy szó, mi velünk tart az életünk során egy hang, mit meghallva földre rogysz ostobán Egy kép, minek értelmét keresed szüntelen egy dal, mi oly rövid de mégis végtelen Nézz rám, és ne vess meg ha valami mást teszek mi nem vall rám a szemedben de mégis én leszek Szólj rám, ha nem érdekel az életben már semmi sem hozz vissza a földre s tedd szebbé életem. De ha nem megy már csak haggy a padlón tudod nemérdekel, itt semmi dolgom. A pokolba legalább van mit nézni a mennyekben meg nem kell félni. Bár félni itt se kell, de hidd csak el ha nem vagy kemény elveszel, vagy megveszel vagy téged vesz meg egy perverz állat és darabokra tépi holnapod és mádat. Rádnézek, várva szívem utolsó ütését látom arcod, szemed gyenge tükrét S egyszerre csak látom, mi lenne utána Akarod hogy éljek, én meg téged akarlak. Szememben remény csillan fel, látom hogy mellettem vérzel el szádból sűrű vérpatak ered és egyszerre csak megfogom kezed. Ne félj, mert nem hagylak itt, súgom halkan füledbe s remény árad egy perce kihalt élettelen szivedbe rám nézel, s forró csókot lehelsz ajkamra, életünk robbanásként vált sivárból csodára Egy perc...így születik hát élet és halál már értem: Utánad semmi sem vár. Nevess vagy sírj, de ne bánd meg utána tedd azt mit szabad, s mit nem szab meg országod határa Éld, néha sírva, néha szárnyalva életed de ne feledd, ez egy, rövid, és a te életed.   By.: Tenshi

2007.12.17. 21:32

tudom rég , már messze jársz a Szívem mégis visszavár! tudom már. de NEM HISZEM! nem hiszem hogy véget ért! nem lehet múló szenvedély, ne mond azt :Ég Veled!

2007.12.09. 14:34

Szia hát ez nem egy vers:D de amúgy igazad van! én is szeretek egy srácot:D

2007.12.09. 14:33

A SZERELEM SZÉP A SZERELEM GYÖNYÖRŰ! MI EMEREK SOKAT TUDUDNK RÓLA! SZERETLEK ÉS EZT SENKI NEM AKADÁLYOZHTJA MEG EZ NEM EGY VERS DE NAGYON SZERETEM !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2007.12.08. 21:33

Sziasztok! Végig olvastam a verseket! Nekem nagyon teccenek! Tök tehetségesek vagytok,én sose tudnék verset irni Puszi: Vicky

2007.12.07. 17:26

Lehunyta szemét a nyár S ébred már a téli táj hajnal van ,a harmat hűs a szívemre bú nehezűl   Gyomrom szorít Szívem ordít Ha rá gondolok Kit feledni nem tudok   Behunyom szemem S mély levegőt veszek De semmi nem változik Lelkem kiáltozik   Elindulok reménykedve Félve s reszketve Vajon mit hoz ez az új holnap? Gyönyört vagy fájdalmat?   Belépek az iskola kapuján Körülöttem sok barát De rájuk ügyet sem vetve Csak téged kereslek kétségbe esve   Mikor meglátlak Szívemben szétárad Valami forróság S szörnyű vágy   Ha rámnézel Megigézel Ha rémnevetsz Ízekre szedsz.   Félek a jövőtől Egy csinos,szép nőtől Ki majd elcsábít S ezzel szívembe tőrt állít   Kérlek ne bánts meg Inkább kívánj meg És vágyakozz utánam Ahogy én utánad   Akkor együtt átélhetnénk Oly sok szép percet még Boldogok lehetnénk Csak te meg én…. Newsee

2007.12.07. 16:59

Nincs más szívemben,csak imádott szerelmem rá gondolok éjjel-nappal minden órán,szakadatlan. Mikor látom karjába vágyom s azt kívánom ketten legyünk a világon Szívemben él a remény hogy egyszer szerethet még S akkor együtt leszünk Csak egymásnak leszünk... Newsee

2007.12.06. 21:52

U.I.: Bogi votlam...az utolsó két verset én írtam!! szerintetek milyen lett..?

2007.12.06. 21:47

Az érzésünknek vége, Nem vagy többé velem, Megpróbállak elfeledni, De nem tudom megtenni.   Szeretném ha velem lennél, Szívembe zárva nem felednél, Örökké enyém lennél, Együtt soha nem felednénk.   Kezemet a kezedbe tenném, Többé soha nem engedném, S, ha te is így szeretnéd, Örökké együtt lehetnénk.

2007.12.06. 21:44

Szeretném ha újra szeretnél,mindennap egymás karjába lehetnénk,egymásra mosolygunk, s szívünk hevesen ver,Drága Szivem Ég Veled!Szép votl veled de vége lett,szívünk ketté vált ég veled,szerelmünk már tova szállt, a remény is kevés már,sajnálom hogy vége kár,Év Veled Szép Babám!

2007.11.30. 17:00

A lány szerette, A fiú nem. A lány felnézett rá, A fiú nem. A lány szerelmet vallott, A fiú megalázta. A lány sírt végette, A fiú kinevette. A fiú csak akkor jött rá mit tett, Amikor a lány sírjára virágot tett... Nem én írtam, de nekem teccik!!! :)

2007.11.28. 17:43

nekem nem tetszik...

2007.11.27. 21:49

UI.: bocs, h ilyen hosszú lett, amúgy Rita vagyok

2007.11.27. 21:48

Már készen állok, nincs más út. A penge hűvös érintését érzem testemen, s beleborzongok, imádkozom, ott legyél majd nekem! Megmozdítom jobb kezem, melyben bicskámmal vágom kezem. Megfeszítem izmaim, s  érzem a penge mélyebbre hogy vágja át bőröm. Lassan közelítem magam felé éles pengém, látom hogy serken a vér Nézem mint csurog végig karomon, hogy utána a földön elvessze gyönyörű színét, s csak fakó semmivé váljon. Már forr a seb, de én újra felszakítom. Azonnalelkezd folyni a vér, de ez nem elég. Kezemben újra bicskámmal, a sebbe teszem ezt a hűvösen lángoló fegyvert, s mélyebbre hatolok vele. Újabb cseppek folynak végig alkaromon, majd elegyedve a szememből folyó áttetsző verejtékkel. Újra és újra megismétlem ezt, mígnem már az egész térséget betölti a vér éltető szaga. Mikor újra felvenném pengémet érzem, nem tudom megszorítani. Tudom itt van végre, a halál angyala, megérkezett és végre elvisz magával. Még mielőtt végleg eltávoznék az élők sorából a tükörhöz sétálok, s egy utolsó pillantást vetek sápadt, élettelen testemre, s megijedek. Hát tényleg ez lettem? És mi lett a régen oly izgatott, kíváncsi, életteli tekintetekből? Hol van az egykor oly vidám gyermek, ki mindig veled szeretett lenni? Leperegni látom életem, unalmas évek teltek, sok örömmel, s széppel, mígnem jöttél TE. Te ki megváltoztattad életem, s elhitetted velem, lehet ez még jobb is. Talán, de nélküled nem. Nem akarok újra olyan lenni, mint voltam, s te nem akarod, hogy olyan legyek, mint amilyenné TE tettél. TE tetted ezt velem. S én most utánad megyek, hogy kísértselek is bárhol legyél is, mert én nem feledlek, akárhogy szeretném is! Nem volt más soha nekem, s nem is lehet. Te is tudod, döntöttél, s most szenvedj! Tudod, hogy miattad teszem most amit teszek, s a lelkiismeretedben foglak örökké kísérteni, mígnem bele nem őrülsz az elvesztett szerelmed emlékének fájdalmába,  bűntudatodba, s akkor majd utánam kell jönnöd s újra együtt leszünk! S látod, ez is mind miattad! Gonosszá tettél! S most mesteremből tanítványommá leszel, hogy megtanulj tisztelni, mit sosem voltál képes!   Ég veled. Ne feledj engem, ki téged soha nem felejt! vélemény? tudom kicsit depis de sztetek jót írtam?

2007.11.16. 22:29

éled az életed, járod az utad, s tudod mit csinálsz, ismered magad. s mikor úgyérzed, kész vagy lépni. egy intésre utadról le kell térni. És nem mondhatsz ellent, mert tisztelni kell őket, ez lett a szokás: tisztelni, szülőket. Bizonygatva mondják, hogy jót akarnak veled, De honnan tudják ők, hogy mi a jó neked? születésed óta ők vigyáznak téged, szemükkel figyelték minden árva lépted, ők halloták első, legeslegszebb szavad, az életed az övék, s mindig az is marad.. Ismerik már minden lépted, az összes rossz szokásod, ismerik a szépet, minden szavad, mondásod.. De egyetlen dologba még ők se látnak bele, Nem látnak benned, nem a fejedbe.. S ha érzik is néha, hogy merre jár az agyad, nem tudják mitgondolsz..s ez mindig így marad. S ezért ha tudod, hogy neked mi a jó, S nincs emléked már, semmi maradandó, Járd a saját utad a kijelölt ösvényen, S csalódsz, vagy boldog leszel? Ezt majd ott megérted! Real Girl saját költeménye...saját gondolat sorai, egy rossz napon..

[Későbbi] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1] [Archívum]