Sziasztok!
Nos, vannak új fejlemények. Eddig azért nem tudtam írni, mert külföldön voltam, de most bepótolom a mulasztást!
10-én hazamentem Dávidhoz, és elmondtam neki, hogy már nem akarom tovább folytatni ezt a kapcsolatot, mert nem érzem, hogy lenne értelme. Szegény nagyon kiborult, annyira sajnáltam! :( De muszáj volt lezárni az életemnek ezt a szakaszát, csak tovább bolondítottam volna, ha még vele maradok. Dávid rengeteget könyörgött, hogy próbáljuk meg még egyszer, miért szakítok vele, amikor olyan jó volt minden. Jaj, majdnem meghasadt a szívem... olyan boldogtalanná tettem! Azt mondtam neki, hogy már régóta tervezem, hogy kimegyek külföldre, és tudom, hogy ő nem jöhet velem (Magyarországra köti a munkája). Ezért jobb, ha lezárjuk a kapcsolatot, mert ekkora távolságból nem működhet a dolog. Azt válaszolta, hogy ő mindenhova követne engem, még a világ végére is, és hogy majd az apja cégénél valahol elhelyezkedik, hogy közel legyünk egymáshoz. De végül megértett engem, hogy véglegesen szakítani akarok, de azt mindenképpen szeretném, hogy baráti viszonyban maradjunk, és majd sokszor meglátogatom. Tényleg ezt szeretném. Nem akarom teljesen elveszíteni őt. A végén elárulta, hogy már egy ideje ő is érezte, hogy nem működik jól a kapcsolatunk, de ő mindvégig töretlenül szeretett és örökké szeretni fog. Nagyon megható volt, hogy ennyire szerelmes belém! :(
Tamással is megbeszéltem a dolgot, kértem tőle, hogy legalább 2-3 hónapig tartsunk szünetet, hogy Dávid nagyjából kiheverje, hogy elhagytam. A lelkére kötöttem, hogy foglalkozzon többet a fiával! De nekem is nagy kín, hogy nem vagyok vele. Ó, nem kívánom senkinek, hogy ilyen borzalmas nagy szenvedésben éljen. Mindig azon töröm a fejem, vajon Tamás hol, merre jár, és eszméletlenül féltékeny is vagyok, amit ezelőtt sose éreztem. De persze, hogy nem bírtuk sokáig egymás nélkül.... tegnapelőtt eljött hozzám, és iszonyat nagy szerelemmel, szenvedéllyel együtt voltunk. Azt hiszem, minket egymásnak teremtettek. Minden szempontból nagyon illünk egymáshoz. És szeretném, hogy majd közös gyerekeink is legyenek. Egyáltalán nem érdekel a korkülönbség, végülis, ki tudna ellenállni Brad Pitt-nek? :) Tamás is legalább akkora vonzerővel bír, és sokkal jóképűbb, mint ő :) És elég valószínű, hogy egy darabig még nem fog meghalni... :DD Az anyagiak sem számítanak. Nem igazán szeretnék dicsekedni, de mi sem vagyunk szegények. És Tamást nem a pénzéért szeretem!!! A szüleimet meg nem érdekli a helyzetem. Karrierista apa, akit sose látok, és a legjobb háziasszony anya, aki mindennel törődik, csak a gyerekeivel nem. Már nagyon régóta a saját utamat járom, és 2 éve nem is élek otthon, nem bírtam az ottani rideg környezetet. Ezért akkora ajándék számomra Tamás, az ő szenvedélyes, hívogató kedvességével, a féktelen érzelmeivel, a könnyed eleganciájával, és a sajátos életfelfogásával :)
Azt tervezem, hogy hamarosan hozzá költözök, külföldre, és megtartjuk majd az esküvőt is :) Tudom, hogy ő is annyira szeret, mint én Őt, de ezt nem lehet szóban kifejezni. Sosem gondoltam, hogy ennyire szerelmes lehet az ember, már jónéhány kapcsolatom volt, de ezt még távolról sem éreztem egyik barátom iránt sem. Azt hiszem, révbe értem! Boldog vagyok. Illetve az leszek, ha Tamás végre velem lesz!! A sok elrontott év, a fiatalon kezdett fiúzás, és a lázadóévek ezennel lezárultak. :) Komoly felnőtt lettem! :D |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Te láttad vagymi?