Sziasztok!
Karolina vagyok, 18 éves. Egy évvel ezelőtt Angliába utaztam egy tanulmányi útra, és ott, egy angol középiskolában (sajnos nem mondhatom meg, melyikben) megismerkedtem D-vel, egy 32 éves tanárral, akibe persze azonnal beleszerettem, és ő is viszonozta az érzelmeimet :) 3 hónapot töltöttem kinnt vele, de aztán nagy bánatomra haza kellett jönnöm Magyarországra. Borzalmas időszak volt. Nagyon hiányzott! A szüleimnek persze nem mondtam meg, nagyot csalódtak volna az ő jótanuló kislányukban, főleg, hogy mivel D már nagykorú, én meg még csak 17 voltam, jogilag sem lehetett volna köztünk kapcsolat. De nem bírtam elfelejteni Őt. Nagyon összeillettünk. Nagyon magas, fekete hajú és zöld szemű, kibírhatatlanul vonzó és jóképű férfi, akit csak imádni lehet. Vele vesztettem el a szüzességemet is. Csodás volt, gyengéd és romantikus.. Senki sem tudott a románcukról, csak a legjobb barátnőm, aki szintén részt vett a tanulmányi kiránduláson. Ő mindenben támogatott, hiszen tudta, hogy szeretem D-t :) Persze tartottam vele a kapcsolatot, éjszakákat végigbeszéltünk telefonon, és az interneten is folyamatosan leveleztünk. A tanulmányi átlagom nem romlott, ezért anyáék elnézték ezt a "kicsapongás"t, azt mondtam nekik, hogy egy ottani angol diákba szerettem bele. D-nek is nagyon hiányoztam. Mondta, hogy feleségül akar venni. Nagyon meghatott, és persze igent mondtam :). Neki már volt egy felesége, és két gyereke is van, a 7 éves M, és a 4 éves L. De már 3 éve nem volt komoly kapcsolata, mikor velem találkozott. Nyáron lejött hozzám 1 felejthetetlen hónapra, és már személyesen is megkérte a kezemet, egy gyűrű kíséretében (a szüleim úgy tudták, hogy a barátnőimmel nyaralunk). IGENt mondtam. Már nem volt visszaút! A 4. gimnáziumi tanévet sajnos - terveim ellenére - mégis itthon kezdtem. A szüleimnek már nem akartam tovább hazudni, és mivel januárban már 18 lettem, gondoltam, bemutatom nekik D-t. Katasztrófa volt. Anyáék szörnyen kiakadtak. Egy 32 éves férfi nem nekem való, mondták. Eltiltottak tőle, de persze hasztalan volt minden próbálkozásuk. D akkor jött lett hozzám, amikor csak tudott (szerencsére anyagilag is megengedhette magának). Az a tervünk, hogy érettségi után kiköltözöm vele Angliába - van saját háza, mindene adott ahhoz, hogy feleségül menjek hozzá. Már az esküvőnket tervezgetjük. Nagy lagzi lesz, és nagyon boldogak leszünk :) Angliában majd egyetemre járok... csoda élet, ez az álmom. De a szüleimet még rá kell beszélnem, mert tisztelem őket annyira, hogy megbecsüljem a véleményüket, és nem szeretném, ha ilyen ellenségesen viszonyulnának a kialakult helyzethez - ez senkinek sem jó! És különben is, egyetemre fogok járni, nekik is ez volt a vágyuk. Beszéltünk már róla, hogy esetleg Angliában fogom folytatni a tanulmányaimat, és ez is megvasólult. Csak azt szeretném, hogy meglegyen a családi béke, és elfogadják D-t!!
Ti mit tanácsolnátok nekem?
Üdv, Karolina |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
