[1291-1272] [1271-1252] [1251-1232] [1231-1212] [1211-1192] [1191-1172] [1171-1152] [1151-1132] [1131-1112] [1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [Korábbi] [Archívum]
Kérlek, gyere vissza hozzám
Hisz úgy szerettél drágám!
Hibát követtem el, mikor kimondtam
Vége...de tudom, hogy én hibáztam!
Ha visszapörgethetném az időt...!
S ha most elkéstem, ez a félő...
Utálom magam, mindennél jobban
Egy szörnyeteg vagyok, páratlan...
|
Szeretem. Nem is tudok semmi mást, csak ennyi az egész.
Kimondani könnyű, kifejezni nehéz.
Róla ábrándozom szünetelen, tehetetlenül.
Szívem hevesen ver, gyomrom összeszorul, lábam elgyengül.
Nem is akarok semmit tenni elenne.
Ő a fény, a levegő, életem értelme.
Egyetlen lény kiért a szívem dobog,
Ki miatt annak tüzének lángja lobog.
Elképzelem, amikor egyszer csak kinyitom szemem,
Ő már ott áll, s szorosan fogja két kezem.
Mintha nem akarná elengedni soha többé,
Mintha azt akarná, hogy vele maradjak örökkön-örökké.
Oly távol van, de mégis magam mellett érzem.
Ő teszi teljessé eddig hiányos létem.
Este elalszom, reggel miatta ébredek,
Várván a napot, mikor úgy érzem majd: Végre élhetek!
milyen ? |
köszi ani!
кιѕтüη∂éя, nagyon szép, és elgondolkodtató a versed! |
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt,
Nem alszom itt.
Ezer fúvó szélben lakom,
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érett kalászon fénylő napfény,
Szelíd esőcske őszi estén.
Síromnál sírva meg ne állj...
Nem vagyok ott, nincs is halál.
By: кιѕтüη∂éя |
Csak egy ember...
Csak egy ember van, aki életed ad neked,
csak egy ember van, aki megcsókol ha kéred,
csak egy ember van, aki megment ha tévedsz,
csak egy ember van, aki meghalna érted.
Csak egy ember létezik, aki sose feled el téged,
mégha már nem is láthat végleg!
Csak egy ember létezik, aki sosem siratattna meg,
csak egy ember létezik, aki felnevel engem.
Csak egy ember van, aki megmondja ha rosszat teszel,
csak egy ember van, aki a jó útra terel,
csak egy ember van, aki segít ha kell,
ha nem tudod hogy merre indúlj el!
Csak egy ember van, akinek mindíg hiányzol,
aki csak rád gondol!
És csak egy ember lesz örökre,akinek a szívét a sírig viszed.
És csak egy ember van, aki szeret, még ha nagy ostobaságot is teszel.
És ahányszor meglát engem, mondja hogy szeretlek!
És most énis ezt mondom neked:
Anya énis szeretlek téged!
Kérlek írjatok véleményt! :)
|
Ki vagyok én neked?
Egy kedves aranyos szép exbarátnő.
Suttogom magamban ez is csak tetted miatt lett.
Vagy szeretnél szimplán lenni A barátnő?
Csendben némán bólogattam meredten.
Mire ő magához húzott melegen.
Ez volt a negyedik eset,
Mikor azt hittem minden jó lehet.
Miért volt az,hogy eddig szeretett.
Mostmeg elég egy hét és elkerget.
Fáj hogy annyi órát töltöttam boldogan.
És most ezért telnek napjaim szomorúan.
Nem tudom mit érzek véleményem 5 percenként más..
De igaz ,hogy ez csak nekem kár.
Hiányzom is én ha nem vagyok veled.
Amit veled lennél elfelejted hogy létezem.
És bárhogy fáj túl a holdponton már,
Csendem magamban sírok ám.
És ott legbelül ahol senki sem lát,
Újra élem szerelmünk nyarát.
|
X. ez nagyon jó:) nekem tetszik:):) ígytovább:) |
köszönöm x.
igen szörnyű érzés..:( de hidd el hogy figyel téged és vigyáz rád : ) |
Agness, most olvastam a versed. És tökre megértelek. Én is így voltam, mikor meghalt a nagypapám. Ez a vers pedig most egy kicsit megfájdította a szívemet, megint érzem, hogy nagyon hiányzik :( Köszi a szép alkotást! |
Az érzelmek kavarognak,
S a szívek zakatolnak.
Te vagy nekem az igazi, tudom;
Hogy futok utánad, már nagyon unom.
Vegyél már észre, figyelj rám!
Itt ülök melletted némán.
Döntsd el, mit akarsz!
Egy olyan lányt, akivel dughatsz?
Vagy olyasvalaki kell, aki érez?
Itt vagyok, védelek, hogy el ne vérezz.
Ha muszáj, kiállok érted, s szenvedek.
Hisz minden nap ezt teszem, mit beszélek!
Bennem él egy kép, ami talán nem te vagy,
Hogy kiderítsem, nem szabad, hogy cserbenhagyj.
A könnyeim hullanak, megfulladok nélküled,
A bensőm, ha nem vagy itt, csak egy üreg.
Mosolyogj vagy csak nézz a szemembe,
Ilyenkor szép emlékek jutnak az eszembe.
Mi történt? Miért nem olyan, mint régen?
Egyre kevesebb a csillag az égen.
A szerelmünk nem teljes,
Így az élet sem tökéletes.
Az a csillogó szempár, mely valaha vágyón nézett,
Most csak annyi, mint egy gép, ami nem látja a szépet.
A titkos mosolyt, ami csak nekem szólt,
Régóta láthatja más is jól.
Hát hová veszett a régi vágy?
Nekem már rég hideg az ágy.
Kellek neked? Szólj, ha igen,
S a szívem rögtön hozzád viszem.
Tudom, hogy nem a legjobb a sorszerkezet, meg a rímek sem stimmelnek itt-ott, de ha megvannak a konkrét történések, azokból nehéz összehozni egy verset, szóval ezt nézzétek el nekem : D szeretem ezt a versemet (nem önteltség, csak így van), mert az egyik barátnőm, mikor elolvasta, remegni kezdett és elsírta magát. szóval örülök, hogy belőle ezt hozta ki. na, bocs a kisregényért.
Ja, és nagyon tetszenek a verseitek, csak így tovább! :D
xoxo |
Sziasztok!
Megint irtam eggyet:)
Cím: Elmentél
Nem, tudom, mit érzel de, azt mondod, szeretsz,
De az arcom mégis egy könnycsepp lepereg
És fogom a fejem mert itt suttogsz a fülembe
De mégis mindig csak te jársz a fejembe
Gondolkodtam és akkor csak a nesz hangzott
Ez volt, azt, ami legelsőnek az eszembe jutott:
TE, nem kell nekem más de, nem hiszem
Hogy ez egy könnyes búcsúzás
HIÁNYZOL, nem tudok mit tenni
Könnyű volt magadat a szívembe betenni
Aztán azt mondtad, hogy el mész
Azt mondtad vissza jössz de nagy volt a ki sértés
Éreztem hogy elhagysz engem örökre
És a szívemet összetörted egy-kettőre
NE! Nem tudtam mást mit mondani
És pár sort akartam töled akkor hallani:
Nem megyek el, mindig itt leszek veled
Ha nem hiszed el a szemedbe nevetek.
Mert tudod, hogy imádlak, szeretlek, kívánlak,
És szépen beszélgetünk majd egy kettes hintában.
Ja persze! Ez volt a nagy álmom,
És akkor egy-kettő-három
Meg mondtam a véleményem, hallgattad csendesen
Mert ilyenkor az ágakon a falevél is megreccsen
Megöleltél és meg is csókoltál
Azt mondtad te mindig vigyázol rám
Most akkor mivan? Áljunk meg egy szóra!
Most, szeretsz nem szeretsz?
Vagy csak teszed az eszed
Mert mániákusan azt, mondod, hogy kedvesem
Hol, pedig azt hogy elmész és itt hagysz,
Máskor pedig ilyeneket mondasz:
Nem megyek el, mindig itt leszek veled
Ha nem hiszed el a szemedbe nevetek
Mert tudod, hogy imádlak, szeretlek, kívánlak
És szépen beszélgetünk majd egy kettes hintában
De hát akkor már késő volt, mind1 volt,
Mert aranyosan integettél a kocsiablakból
És felírtad 100x csókolsz
Vagyis csókolnál ha nem arar gondolnál
Hogy vajon milyen is lesz a nyaraló ház
1 évre elmész itt hagysz én meg csak
A könnyeimet hullatom a párnámra
És várom a percet, hogy újra lássalak
Hogy újra megcsókolhassam a kicsi szádat
Egy hét se telt el már is csörög a telefon
És annak örültem, hogy a hangod hallhatom
És én hallotam, hogy boldog vagy nagyon
Kicsit elszomorodtam, hogy kicsit sem hiányzom,
De már kiváncsi voltam hogy mi van veled
És csak ezt halottam amit soha nem feledek:
Nem megyek el, mindig itt leszek veled
Ha nem hiszed el a szemedbe nevetek
Mert tudod, hogy imádlak, szeretlek, kívánlak
És szépen beszélgetünk majd egy hintában
Én meg is kérdeztem gyorsan:
Mi bajod van? Hol vagy?
Csak anyit mondtál elég izgatotan:
Mind1 majd megtudod pár nap múlva
Én szomorúan anyit montam:
Oké oké jólvan
Letettem a telefont és tudtam hogy megint hazudt
Sírtam tovább és a hajamba túrtam
Jajj istenem már megint vajon hol van?
Annyira hiányzik már olyan régen láttam
Üvöltenek az ablakból és gyorsan oda álltam,
És csak annyit láttam a szerelmem ott áll rám várva,
Oda rohantam sokáig voltunk össze karolva
És a fülembe csak ezeket súgta:
Nem megyek el, mindig itt leszek veled
Ha nem hiszed el a szemedbe nevetek
Mert tudod, hogy imádlak, szeretlek, kívánlak
És szépen beszélgetünk majd egy hintában
Nem megyek el, mindig itt leszek veled
Ha nem hiszed el a szemedbe nevetek
Mert tudod, hogy imádlak, szeretlek, kívánlak
És szépen beszélgetünk majd egy hintában
|
Bár lennél nékem napsugár, mely minden reggel megérinti arcom,
s az éj, melynek bársonyos leple alatt alszom.
Bár lennél nékem nyári szellő, a víz, az eső,
bárcsak ne lennél csupán a lemenő
nap, mely jelentése búcsúzás,
Nem maradt más, csak az elmúlás, elmúlás. |
Köszönöm Anony. nagyon kedves vagy!!! |
nagyon szép lett és...részvétem :( együttérzek veled...tudom, milyen érzés....:( borzasztó... |
Az éjben egy mentőautó riasztja fel az alvó lelkeket,
de ez megbocsátható, mert életet menteni megy.
Egy házban sikoltás ébreszti fel a fáradt szomszédokat,
egy asszony üvölt keservesen, jó hangosan.
Telefoncsörgések áradnak reggel több helyen,
az esti hír gyorsan lábra kelt.
Telefonok vágódnak a hideg falakhoz..
Kövér könnycseppek gördülnek a szomorú arcokon.
Fekete ruhát húz mindenki,
mennek a szeretett családtagot eltemetni.
Mindenki sír- csupán egy zokog,
aki akkor fogta fel, hogy mi a gond.
Könnycsepp folyik minden este a szeretett özvegy arcán,
bár ő nevet. Vagy ez csak a látszat tán?
A család gyászol, sír és visszagondol,
milyen jó volt, mikor még az elhunyt is kacagott.
Szív szorul össze egy hideg téli napon..
Az én szívem fáj olyan nagyon.
Hiányzik, hogy megpusziljon, átöleljen,
Azt akarom, hogy még mindig velem legyen.
Mosolyogva nézem a fényképen az arcát,
bolondságnak tűnik, de beszélek hozzá.
Egy puszit nyomok a képre, s azt lehelem rá:
Ne aggódj, még látjuk egymást.
A történet rólam és a nagypapám haláláról szól |
Jah és ez már rolam szólll.... |
ŐŐŐ Irtam még egyet:P :
Minden percben gondolok rád,
Nem vagy melettem ez még most is fáj.
Mi lenne ha most fognád a két kezem?
Most lenne boldog az életem.
Nem tudom merre lehetsz,
Vajon merre mehetsz?
Menjek utánad vagy nincs értelme?
Az életed nélkülem élheted?
Elindulok kereslek de nem látlak,
A megkergetés látom jól megy nálad.
Mert ahogy meg látsz már futsz is utánam,
Pedig akkor meg csókolnálak.
De csak jösz és tudom ha meg állok,
Akkor a válaszod várod.
Hogy miért megyek utánad mindenhova?
És akkor a szívem majd ki robban.
De aztán másnap szépen mosolyogsz rám,
De sose tudom mit higyek ma már.
És akkor délután megint hülyülünk,
És akkor a padra leülünk.
Máris fel állok nehogy megfogj,
Mert én akkor el is fojok.
Egyszer eltűntél nem látalak többször,
Eltűntél mert eltakart a köd.
És hát többet nem beszéltünk,
Egymás szemébe csak néztünk.
De nekem már más tetszik,
Hát a haverod se semmi.
Vele jóba lettem egyből meg is tetszett,
Érzem ez nem csak egy rövidke menet.
Vele megyek minden hova,
Hát el is ment elötünk az a köcsög vonat.
De addig is el vagyunk jókat röcsögcsélünk,
De ha nem lesz az enyém én magamat meg ölöm.
Hát ki derült hogy nekem ő is csak egy barát,
Nekem nincsen szerelem ma már.
Én bizony egyből emo is lettem,
Egyböl fel is vagdostam az összes erem.
Mert ezt akartam mert nekem nem lehet senkim,
De eböl a világbol futnák már gyorsan ki.
Hát akkor meg láttam még egy srácot,
Megint belém nyilalt a köcsög mámor.
De elejétöl fogva tudtam h ő nem rám vár,
Az egyedüllét világa engem be is zár.
Elegem van ebből már ténleg végem lesz,
De mostmár csak a haverjaimnak élhetek.
Ök ottvanak velem és fogják mindig a két kezem,
Ök melletem álnak és vigaztalnak már csak értük élek.
Naja ezt hittem valamenyi ideig,
És akkor megpilantotam valakit.
Valakit aki jób volt a napnál,
Nekem ez a Végső Állomás.
Most én is azt mondtam hogy na nem,
Megint orra bukok vagymégsem?
Gondolkodtam nagyba amikor megszólitot,
Én néztem és csak bologatok.
Hogy ő kell végleg nekem,
Nem tudtam mit tenni ezellen.
Őt sem kaptam meg a kurva életbe,
Valakit megverek véresre.
Mit tesznek velem ezek a férfiak,
Hát nem tudom mi is lehet az.
Na mind1 mostmár nem érdekel,
Ez ellen tenni ugysem lehet.
Hát nem tudom mien lett: ) Remélem tetszik... |
Hy!
Hátnekemsincskőltöivénám.:/ Deh azért kiváncsi vagyok véleményekre:)
Cim nincsxD
Meg láttam őt akit egyből megszerettem,
Akármit tehetem de feledni nem mertem,
Féltem hogy el tünik a szemem elöl,
Ha elmegy és nem láthatom a fájdalom meg öl.
Hittem abban hogy egyszer megkapom,
És szépen éldegélünk a siromat nem áshatom.
Gondoltam arra jó leszek neki,
Mindig meg szeretne majd ölelni.
És egyszer este elaludtam gondoltam én,
Holnap lesz csakis az enyém.
Hát igen igy is lett szépen sétálgattunk,
A parkban azon gondolkodva mijen legyen a közös házunk.
De azt gondoltam hova kell a ház?
Hát azt mondta sehovase babám.
Egymásnak éltünk mint a szépmesékben,
Erre gondolok majd minden emlékben.
Kinyitom a szemem és csak a plafont látom,
Rájöttem hogy ez csak egy álom.
Elkapot a fájdalom és a siró görcsök,
De miért van az hogy ezen nem csak röhögök?
Elmegyek sétálok hátha rátalálok,
Megyek és mégsem látok.
Mert a köd ami be lep mindent,
Az egész környéket.
Mit tegyek nélküle elvesztem az életem?
És most a haveromat félthetem.
Mert ha rajta sirom ki a bánatom,
Akkor ott ülhet velem egy egész hajnalon.
Hát meg láttam a srácot és mosolygtam kedvesen,
De elindult felém és láttam hogy ma is helyes.
Gondolkodtam mi a fene ez?
Hát rájötem h a haverom ismeri a nagy Őt.
Hát nekem is köszönt három puszivalaz arcomon,
Azt hittem ott helyben elfojok.
Sétálgatunk erre-arra a haverom már menni akart,
Mondta a srác hogy menjen csak nyugodtan.
Igyhát ketten maradtunk,
Nagyon jól elvoltunk.
Mondta h tetszek neki,
Én meg kérdeztem mi fojik itt?
Hát gondoltam egyet és gyorsan visza vágtam,
Teh jóh ég ez komoly és egyböl meg is áltam.
Nagyon vártam a választ,
A szeméböl a félelem csak úgy áraszt.
Azt mondta h igen én vagyok a mindene,
És gyorsan vissza vágtam h nekem is te.
Ott kezdödöt el átölelt és én örültem,
Igy éldegéltünk csak szépen és békésen.
!!!NAGYON SZERETLEK!!!
Hát enyi lenne... hogy miről szól... hát nem rólam:/ az csak ugy kijött belőlem....Mind1... Véleményekre kiváncsi lennék: )
|
Nyomaszt egy érzés,
Mi kínszenvedés.
Szépnek tűnne,
De valahogy mégsem.
Rád gondolok,
Pedig ez rossz.
Te jársz a fejemben,
Pedig nem kéne.
Nem tudom mit tegyek,
Hogy enyhítsem szenvedésem.
Észre nem veszel,
Ezért rossz ez.
Kimondom: Szeretlek,
És máris szenvedek.
Mert tudom, Te nem érzed ezt,
Akármennyire jó lenne.
Egyszer nem működött,
De voltunk együtt többször.
Igaz mégis külön,
Mely emléke gyötör.
Szép volt, jó volt
Veled akkor.
Szeretnék még olyat,
De ez nem teljesülhet soha.
Hisz nem szeretsz,
Nem akarsz engem.
Pedig itt vagyok Neked,
És mégsem vagyok jó Neked.
Tudom, hogy nem olyan hú de jó vers, de engem nem nagyon érdekel, hisz tudom hogy nincsen költői vénám, soha nem is írtam verset, csak mostanság szoktam. Ezt a verset azért írtam, mert nem bírtam tovább és ki kellett adnom magamból, hát ez lett, meg a többi versem xD Lehet páran nem értik, mivel azok értik igazán akik tudnak pár dologról(és csak 2 személy tud a dologról, plussz a srác meg persze én).
a versnek címe nincs, mert nem tudtam hogy mi lenne jó xD
|
Höripofi^^
Egész jó vers. :) A rímek nincsenek mindig a helyén, még lehet rajta dolgozni jó sokat, de szerintem neked így az igazi, és így jelent sokat annak is, akinek írtad, hisz gondolom nem irodalmi műalkotásnak szántad! :) Szerintem jó így, ahogy van! :) Ügyes! |
[1291-1272] [1271-1252] [1251-1232] [1231-1212] [1211-1192] [1191-1172] [1171-1152] [1151-1132] [1131-1112] [1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [Korábbi] [Archívum]
|